Maga az esküvő egy szimbólum. Két ember szoros kapcsolatának jelképe. Nem véletlen hát, hogy a menyegzőhöz számtalan egyéb szimbólum kapcsolódik. Gondoljunk csak a menyasszony fehér ruhájára, az anyakönyvvezető előtt közösen meggyújtandó gyertyákra, az egymás ujjára húzott gyűrűkre… De vannak más, tradicionális – ma már sokszor inkább giccsesnek titulált – kellékei is az esküvőknek, az újra és újra megjelenő szívet ábrázoló motívumtól kezdve a csókolózó galambpárig.
Ma már kevéssé tudott dolog, hogy a jegygyűrű az ókori egyiptomiaktól származik. A megszakítás nélküli kör a végtelenséget, s mint ilyen, az örökké tartó szerelmet szimbolizálja. A köves gyűrű, mint jegygyűrű használata a különböző korokban és kultúrákban eltérő megítélés alá esett. Az értékesebb köves gyűrű gyakorlatilag a menyasszony „megvásárlását” jelentette, éppen ezért számított azonban bizonyos korokban és kultúrákban elítélendőnek, hiszen feltételezhető volt, hogy a menyasszony csak az értékes ajándék kedvéért egyezett bele a házasságba, ha azonban az értéktelennek, hamisnak bizonyult, az házasságot érvénytelenítették.
A fátyol a keleti kultúrákból ered, s az arab világban a mai napig hétköznapi viselet. A menyasszony szemérmességét, tisztességét jelképezi – akárcsak a hófehér menyasszonyi ruha.
Az esküvői torta – mint a rizsszórás – a termékenységet szimbolizálja. Az ókori Rómában a menyasszony fején egy kisebb tortát törtek szét, ezzel biztosítva a gyermekáldást. A középkori Angliában pedig az volt a szokás, hogy a vendégek által hozott tortákat egymásra pakolták, és a párnak a tortahalom felett kellett csókot váltania – innen származik az emeletes torta hagyománya.
Világunkat át- meg átszövik a szimbólumok. Miért ne jelenhetnének meg olyan jelképek is az esküvőn, amelyek a pár számára személyes jelentőséggel bírnak?! Egyedivé, különlegessé, poénossá lehet varázsolni a ceremóniát egy-egy ilyen motívum alkalmazásával!
Személyes kedvencem Kokopelli, a sípos indián. Amerikában járva lenyűgözött a Délnyugat rendkívül gazdag szimbólumrendszere, és ezen belül is feltűnt egy sípos figura, akit előszeretettel ábrázoltak számos indián kultúrában. Kokopelli nevéhez számtalan legenda kapcsolódik, de többnyire utazó kereskedőként említik, aki a nehéz, aszályos időszakban terményeket hozott a falvakba, és sípjával jelezte érkezését. A gyermektelen asszonyok számára termékenységet hozott. (Egyes legendák szerint a sípjának hangjával, más források szerint tevékenyen közreműködve a gyermekáldás sikerében.) Mint a szerencse és a termékenység szimbóluma, kiválóan alkalmas esküvői jelképként, s mint ilyen, számtalan indián eredetű esküvői vázán megjelenik.
 |
Manapság persze humoros formában is találkozunk vele, esküvői motívumként, például itt.
Ezek után már azon sem lepődtem meg, amikor bicikliző Kokopelliket láttam az esküvői tortán.
 |
